Ismét felült a Barcelona Spanyolország trónjára. Ismét zsebben a legrangosabb liga trófeája! De hogy jutott el idáig a csapat? Erre a kérdésre adom meg az alábbiakban a választ. 

Minden kezdődött egy bilbaoi 1-0s győzelemmel. Emlékszem, az 51. percben szállt be Sergi labdája, Luis Suárez pedig szokásához híven jól érkezett, Gorka pedig nem védhette. Ezt követte egy Málaga elleni 1-0, amin szintén gratulációt érdemeltek a játékosok. Majd jött Bravo combhajlítóizom-sérülése, így kénytelen volt Ter Stegen a kapuba állni. Jól indult neki is, Madridban legyőztük az Atleticot, Stegennek is szerepe volt a sikerben. Az ezt követő meccsen csapatunk legyőzte a Levantét hazai környezetben, de ami ezután jött, az tragikus volt. Szavakkal nem lehet kifejezni azt a sokkot amikor láttuk az eredményjelzőt: Celta Vigo 4-1 Barcelona. Mélypont. Mindenképp ezt nevezhettük mélypontnak. Utána jött ugyan egy nyögvenyelős 2-1es győzelem a Las Palmas ellen, de ami akkor érte a csapatot, annak sokáig éreztük a következményét, úgy pozitív, mint negatív értelemben. Lionel Messi megsérült. Nem kicsit. A világ legjobbja 2 hónapos kihagyásra kényszerült. És mindez nem volt elég, a Sevilla megvert minket 2-1re. Sokan elvesztették a bizalmukat Luis Enriquében. Sérülések nehezítették a dolgunkat, a FIFA (meglepő módon...) nem egyezett bele Arda Turan és Aleix Vidal regisztrálásába, így a keretben sokszor megjelentek a B csapat tagjai. 

Azonban nem tartott sok időbe kiheverni a sevillai meccset, a Barca megverte 5-2re a Rayot. Utána 3-1re az Eibar. Majd 2-0ra a Getafet. És ez így ment tovább. Kifelé a gödörből? Így is mondhatnánk. A Barcelona elkezdte azt az útját, melyet fél éven át kikövezett minden ellenfél. A csapat HARMINCKILENC tétmeccsen át maradt veretlen, beírva magát ezzel a történelemkönyvekbe. Ez alatt a sorozat alatt a Barca igencsak emlékezetes meccsen Madridban 4-0 arányban legyőzte a Real Madridot, de olyan kapitális győzelmeink voltak, mint például a Celta elleni 6-1, vagy a Bilbao elleni (részben a korai piroslapnak köszönhető) 6-0. A kupában és a Bajnokok Ligájában is robogott a csapat. Előbbiben döntőig jutott, melyet május 21.-én a Vicente Calderónban a Sevilla ellen vív a Barca. 

De semmi sem tarthat örökké. Nincs sorozat, amely nem szakadna meg. 2016 április 2.-án a Barca hazai pályán a 86. percben megérdemelten vereséget szenvedett a Real ellen, ezzel mélyrepülésbe fogva. Ezt követte a bajnokságban a Sociedad majd a Valencia elleni vereség, a Bajnokok Ligájában pedig az Atletico Madrid ellen a párharcban 3-2re alulmaradt a Blaugrana, ezzel címvédőként a legjobb nyolc között búcsúzott. És nem utolsó sorban legoldozta a bajnokságban felhalmozott 11 pontos előnyét. Mindenki temette a Deportivo-meccs előtt a csapatot. Ám egy nyolcassal válaszoltak a fiúk a kritikusoknak. Majd hatot lőttünk a Sportingnak. Idegenben 2-0ra vertük a Betist. Ezen a meccsen a szezonban másodszor Claudio Bravo lábsérülést szenvedett, így az aznap 24 éves Ter Stegen ismét szerepet kapott. Nem is hibázott (bár lehetősége sem volt rá, csak egy), a városi derbin az Espanyolt, majd a Liga "döntőjében" a Granadát verte a némettel a kapuban a Barca. 

A klub statisztikái a szezonról:

29 győzelem, 4 döntetlen és 5 vereség. 112 rúgott- és 29 kapott gól. A házi góllövőlista első hat helye pedig így fest: Suárez 40, Messi 26, Neymar 24, Rakitic 7, Munir 3, Arda 2

Andrés Iniesta mondta a meccs végén: Egy csapat, ami megnyeri a bajnokságot, jó idényt futott. Összességében szerintem büszkék lehetünk a fiúkra, a ligát megnyertük, és a kupában is esélyesek vagyunk. A BL-ben sajnos érvényesült az átok: nincs idén sem címvédés. Nem úgy mint a bajnokságban. Hölgyeim és uraiim, zárásképp mégegyszer: A 2015/16OS SPANYOL ELSŐOSZTÁLYÚ LABDARÚGÓ BAJNOKSÁG GYŐZTESE AZ FC BARCELONA!

Jogos az ünneplés!